lottó

Az élet olyan, mint a lottó :) Néhány ember lottót árul, mások pedig megveszik. A különböző vezetők, tanítók, autoriter személyek elhitetik veled, hogy van náluk valami, amitől sokkal gazdagabb lehetsz. De ahhoz, hogy ezt a valamit megkapd folyamatosan energiát kell bele fektetned. Ami energia természetesen hozzájuk áramlik. És folyamatosan fektetjük bele az energiát, azt remélve, hogy egyszer majd megnyerjük a főnyereményt, és ezáltal mi is olyan gazdagok lehetünk. De a rendszer ennél sokkal jobban van kitalálva. Nagyon kevesen nyerik meg a főnyereményt, viszont nagyon sokan fektetnek bele kis energiákat. Fontosak az arányok. A befektetett energia mennyiségének elég kicsinek kell lennie, hogy gondolkodás nélkül odaadd, a várható nyeremény összegének pedig elég nagynak ahhoz, hogy azt gondolod, megéri. De valójában sosem nyerhetsz nagyot, mert akkor elkezdenél lottót árulni, és már nem az ő lottózójába fektetnéd bele a pénzedet. Ezért mindig csak annyit nyerhetsz, hogy ne veszélyeztesd a lottóárus pozícióját. Valamennyit viszont kell nyerned, mert egyébként nem vennél újra lottót. De legalábbis kell lennie a környezetedben valakinek, aki valamennyit nyer, hogy fenntartsa benned azt a hitet, hogy egyszer megnyerheted a főnyereményt. Az igazán nagy problémák akkor kezdődnek, amikor annyi pénzért veszel lottót, ami már megzavarja az anyagi helyzetedet. Minél több energiát fektetsz valamibe, annál nagyobb lesz a vágy, hogy nyerj. És ez olyan, mint egy örvény, mert folyamatosan még több és még több energiát fektetsz bele, egyre frusztráltabb leszel, és egyre inkább vissza akarod kapni azt a pénzt, amit belefektettél. És hiába mész oda a lottóárushoz és mondod neki, hogy most már nyerned kell, mert már nagyon sokat költöttél lottóra, azt fogja válaszolni, hogy ez nem számít, ilyen pont nincs a játékszabályzatban. Nagyon sajnálja, hogy minden energiádat belé fektetted, de hát ő nem kért meg rá, nem ő akarta, hogy ezt tedd, csak magadra vethetsz, ha most már semmid sincs. Itt jobb esetben tudatosul benned, hogy végül is igaza van, tényleg nem ígérte neked senki, hogy végül nyerni fogsz. Semmilyen szerződést nem írtatok alá, hogy végül ez lesz, csak elhitted azt az illúziót, amit kínált neked. Ekkor, vérmérséklettől függően vagy ráborítod az asztalt vagy elhatározod, hogy nem veszel több lottót. Ha az utóbbi mellett döntesz, de eddig már sok energiát fektettél a dologba, és a lottóárusnak nagy bevételkiesés lenne, ha nem vennél több lottót, akkor elintézi neked, hogy gyorsan nyerj egy kisebb összeget. Ezáltal újra életre kelti benned az illúziót, hogy egyszer nagyot is fogsz nyerni. És az ördögi kör kezdődik elölről.

Minden meggyőződés annyit ér, amennyit hirdetője a maga cselekvésével valóra vált. Szabó Ervin

Rosszul szolgál az, aki kiszolgál. Graham Greene

Gyakran azért tesszük a jót, hogy büntetlenül cselekedhessük a rosszat. Francois de la Rochefoucauld

Amikor azt hiszed, védekezel, vádolsz. Eusebius Hieronymus Sophronius

Úgy találom, hogy könnyebb a múlt következményének lenni, mint a jövő okának. Asleigh Brilliant

A szolgának csak egy ura van, de a törekvőnek annyi, ahány embertől emelkedésének gyorsasága függ. Jean de la Bruyére

Vannak, akik azt hiszik, a szabadság azt jelenti, azt tehetnek, amit akarnak - másokkal is. Arnold Glasgow

" A középszerű tulajdonságok ügyes felhasználásának művészete kicsalja a tiszteletet, és gyakran nagyobb tekintélyt szerez, mint az igazi érdem." Francois de la Rochefoucauld

szörnyek

Amikor kicsi gyerek voltam és este eljött a lefekvés ideje, lekapcsolták a lámpát, a szoba egyből megtelt szörnyekkel. Minden honnan ijesztő alakok kerültek elő és mindegyik engem akart elpusztítani. Ilyenkor a fejemre húztam a takarót, hogy ne találjanak meg. De ez néha nem volt elég, mert a takaró alatt is féltem, így elkezdtem kiabálni a szüleimnek. Ők bejöttek a szobába, felkapcsolták a lámpát és a szörnyek eltűntek. Láttam, hogy a hatalmas fenevad, ami az előbb még rám akarta vetni magát csak a plüss mackóm. De amikor újra lekapcsolták a lámpát újra előjöttek a szörnyek. Sokszor csináltam azt, hogy felkapcsoltam a lámpát és jó alaposan körülnéztem a szobában. Igyekeztem minden egyes tárgyat az eszembe vésni, hogy akkor is emlékezzek rájuk amikor újra sötét lesz. Nem mindig sikerült, de azóta, ha szörnyet látok igyekszem nem megijedni, és emlékeztetni magam arra, hogy ha fel tudnám kapcsolni a lámpát, akkor erről a szörnyről is kiderülne, hogy csak egy plüss mackó.

citrom

Találtam egy jó mondatot:
If life gives you lemons, you don’t have to make lemonade. Just throw away the lemons.
vagyis: Ha az élet citromot ad, neked nem kell limonádét csinálnod. Csak dobd el a citromot.

Ebben mekkora bölcsesség van!
Az eredeti mondat ugye úgy hangzik, hogy ha az élet citromot ad, csinálj belőle limonádét. Vagyis a választási lehetőség abban áll, hogy megeszed citromként vagy csinálsz limonádét. És maximum csendben reménykedhetsz benne, hogy egyszer majd narancsot is kapsz. De nem kapsz, mert a citromot fogadod el realitásnak. Ahhoz, hogy narancsot kapj a narancsot kell választanod, és kidobnod a citromot.

Egész életünket leéljük a citrom realitásában. És egész életünket azzal töltjük, hogy hogyan tudnánk abból a citromból, amit kaptunk minél jobb limonádét csinálni. Néha túl savanyúra sikerül, akkor rakunk hozzá egy kis cukrot. Így kicsit édesebb lesz a savanyú. De mindig savanyú marad, amíg a citrom az alapja!!!
Ha unod a limonádét, akkor hagyd abba, hogy jobbá akarod tenni, és egyszerűen csak válassz valami mást!!!

Gyermekember


Ó, az erő és az ész,
hogy majd ügyes és bölcs legyél,
tiéd lehet, elég néhány év!
De az úton, melyen lépdelsz,
ezer kérdés mélye vár,
és csak akkor érhetsz csúcsra,
ha egy hegy elédbe áll!

Refr.:
Gyermekember az égre néz,
a lelke már a jóra kész.
Büszkeség és józan ész,
gyermekember, férfikorba lépsz!

Hidd el nem segíthet senki,
és senki nem vezet!
Mégis férfivá kell érned,
Hited nehogy elfeledd!

Refr.

Csak tanulj és taníts,
hogy majd tanítva megtanuld:
a helyed ott van, ahol szeretnek!
Ó az álmok és a képek,
s a világ egyre szebb!
Érzed, mindjárt itt az óra,
hogy a birtokodba vedd!

Refr.

Odaadni magad anélkül hogy feladnád magad. Hogyan kell?

Hogyan lehet komolynak és célirányosnak lenni anélkül, hogy merevek és zártak lennénk? Hogyan lehet könnyednek és vidámnak lenni anélkül, hogy szétszórtak lennénk és komolytalanná válnánk? És hogyan lehet ezt a kettőt egyesíteni?

„A barátság igazi dicsősége nem az egymás felé kinyújtott kéz, nem a kedves mosoly, nem is a társaság öröme, hanem a lelki-szellemi megvilágosodás, amelyben részed lehet, amikor rádöbbensz, hogy egy embertársad hisz és bízik benned!” (Ralph Waldo Emerson)

“Egyik fő gondunk, hogy nagyon kevés embernek van saját élete. Mindenünket másodkézből kapjuk, még az érzelmeinket is. Sok esetben másodkézből szerzett információ alapján létezünk. Elfogadjuk bizalommal, amit az orvos, a tudós, a termelő mond. Ez nekem nem tetszik. Mégis el kell fogadnom, mert tudják azt, amiben én tudatlan vagyok. Ha más szavait hiszem el vesém állapotáról, a koleszterin hatásáról vagy a csirkenevelésről, az még csak hagyján. Ám az élet célja, értelme vagy a halál esetében nem elégszem meg más véleményével. Használt hittel nem hihetek másodkézből kapott Istenben. Ha valóban élni akarok, saját, személyes információra van szükségem.” (Alan Jones)

Nem is olyan egyszerű dolog ez a lomtalanítás. Egyetlen tollban is benne van az ember identitása. A tárgyak létrehoznak egy énképet, amiből aztán egy börtöncella lesz. És nem elég egyszerűen csak kidobni őket. Ha nem teljesen éberen tesszük ezt, teljesen átélve és elengedve azt a minőséget, amit az adott tárgy képvisel, akkor hamarosan lesz egy másik tárgy, ami átveszi ezt a szerepet. Kidobni és elengedni nem ugyanaz.
És mi a helyzet azokkal a tárgyakkal, amik funkciójukban hasznosak, de olyan energiák kötődnek hozzájuk, amik már csak visszahúznak?