citrom

Találtam egy jó mondatot:
If life gives you lemons, you don’t have to make lemonade. Just throw away the lemons.
vagyis: Ha az élet citromot ad, neked nem kell limonádét csinálnod. Csak dobd el a citromot.

Ebben mekkora bölcsesség van!
Az eredeti mondat ugye úgy hangzik, hogy ha az élet citromot ad, csinálj belőle limonádét. Vagyis a választási lehetőség abban áll, hogy megeszed citromként vagy csinálsz limonádét. És maximum csendben reménykedhetsz benne, hogy egyszer majd narancsot is kapsz. De nem kapsz, mert a citromot fogadod el realitásnak. Ahhoz, hogy narancsot kapj a narancsot kell választanod, és kidobnod a citromot.

Egész életünket leéljük a citrom realitásában. És egész életünket azzal töltjük, hogy hogyan tudnánk abból a citromból, amit kaptunk minél jobb limonádét csinálni. Néha túl savanyúra sikerül, akkor rakunk hozzá egy kis cukrot. Így kicsit édesebb lesz a savanyú. De mindig savanyú marad, amíg a citrom az alapja!!!
Ha unod a limonádét, akkor hagyd abba, hogy jobbá akarod tenni, és egyszerűen csak válassz valami mást!!!

Gyermekember


Ó, az erő és az ész,
hogy majd ügyes és bölcs legyél,
tiéd lehet, elég néhány év!
De az úton, melyen lépdelsz,
ezer kérdés mélye vár,
és csak akkor érhetsz csúcsra,
ha egy hegy elédbe áll!

Refr.:
Gyermekember az égre néz,
a lelke már a jóra kész.
Büszkeség és józan ész,
gyermekember, férfikorba lépsz!

Hidd el nem segíthet senki,
és senki nem vezet!
Mégis férfivá kell érned,
Hited nehogy elfeledd!

Refr.

Csak tanulj és taníts,
hogy majd tanítva megtanuld:
a helyed ott van, ahol szeretnek!
Ó az álmok és a képek,
s a világ egyre szebb!
Érzed, mindjárt itt az óra,
hogy a birtokodba vedd!

Refr.

Odaadni magad anélkül hogy feladnád magad. Hogyan kell?

Hogyan lehet komolynak és célirányosnak lenni anélkül, hogy merevek és zártak lennénk? Hogyan lehet könnyednek és vidámnak lenni anélkül, hogy szétszórtak lennénk és komolytalanná válnánk? És hogyan lehet ezt a kettőt egyesíteni?

„A barátság igazi dicsősége nem az egymás felé kinyújtott kéz, nem a kedves mosoly, nem is a társaság öröme, hanem a lelki-szellemi megvilágosodás, amelyben részed lehet, amikor rádöbbensz, hogy egy embertársad hisz és bízik benned!” (Ralph Waldo Emerson)

“Egyik fő gondunk, hogy nagyon kevés embernek van saját élete. Mindenünket másodkézből kapjuk, még az érzelmeinket is. Sok esetben másodkézből szerzett információ alapján létezünk. Elfogadjuk bizalommal, amit az orvos, a tudós, a termelő mond. Ez nekem nem tetszik. Mégis el kell fogadnom, mert tudják azt, amiben én tudatlan vagyok. Ha más szavait hiszem el vesém állapotáról, a koleszterin hatásáról vagy a csirkenevelésről, az még csak hagyján. Ám az élet célja, értelme vagy a halál esetében nem elégszem meg más véleményével. Használt hittel nem hihetek másodkézből kapott Istenben. Ha valóban élni akarok, saját, személyes információra van szükségem.” (Alan Jones)

Nem is olyan egyszerű dolog ez a lomtalanítás. Egyetlen tollban is benne van az ember identitása. A tárgyak létrehoznak egy énképet, amiből aztán egy börtöncella lesz. És nem elég egyszerűen csak kidobni őket. Ha nem teljesen éberen tesszük ezt, teljesen átélve és elengedve azt a minőséget, amit az adott tárgy képvisel, akkor hamarosan lesz egy másik tárgy, ami átveszi ezt a szerepet. Kidobni és elengedni nem ugyanaz.
És mi a helyzet azokkal a tárgyakkal, amik funkciójukban hasznosak, de olyan energiák kötődnek hozzájuk, amik már csak visszahúznak?